Blackrose rezidencia

Blackrose villája. Kiváncsiságot kelthetnek kivülről nagy sötét ablakai, nagy kovácsoltvas aranyozott kapuja. A helység nem túl nagy, de tágas, igencsak exluziv és kényelmes. A nappaliban kandalló található, fotelekkel, aranyszékekkel , modern kanapékkal, és egy bárpulttal. A hálószobában tekintélyes, puha ággyal, bársonytakaróval. Egy erkély nyilik innen, ahol egy éjszakai fürdőzésre tökéletesen alkalmas jacuzzi áll, pezsgős poharakkal, ahogy azt kell. Oliver rendszerint itt lazit.

Ideje sem volt válaszolni arra, hogy Suzy milyen a földig érő vörös ruhában. De útközben azért a fülébe súgja.
- Nagyon dögös vagy a ruhában - kacsint rá. És milyen dögös lenne nélküle! Na de ez is tökéletesen megfelel, a sokat sejtető ruhát mintha csak a lányra öntötték volna. Milyen jól fog mutatni a házában, ezen gondolkozik végig az úton. Mikor odaérnek a villához, Oliver ajtót nyit és előre engedi. A lámpák felkapcsolódnak ahogy megérzik a mozgást a nappaliban. A srác besétál és elindul a konyha felé.
- Na hogy tetszik a ház? - kérdezi útközben és bemasirozik a konyhába. Mélyhütő ajtaja csapódik, és a jégből kikerül egy üveg behütött pezsgő. A vizcseppek csak úgy gyöngyöznek rajta. Hamar kibontja. Beviszi a lányhoz, két pohárral együtt és leül a kanapéra.
Reméli a lányka nem szökött még el.
- Tölthetek egy pohárral? - kérdezi meg , és ha bólintás a válasz , akkor már teszi is a dolgát.
- Tudod nem gondoltam hogy eljössz velem. - pillant rá sunyi mosollyal. - Örülök neki hogy igy döntöttél. Erre igyunk! - emeli fel a poharát hogy koccintson Suzyval.

Miután Suzy elmondja hogy nem akar függeni senkitől kissé meglepődik a srác. Most nem igazán érti. Szóval akkor a lány kapcsolatot sem szeretne , ami komolyabb és túlmutat az ágyon, mert az már azért függés. De független se akar maradni és odaadni magát hamar egy éjszakákra? Még nem igazán tudja hová tenni ezt a dolgot.
- Akkor mesélj mit szeretnél? Függeni vagy nem függeni ? - kérdez rá végül. És iszik a pezsgőjéből. A fanyar iz úgy hat rá mintha almalé lenne. A szokás nagy úr. Hallgatja a lány kérdését. Ahogy felsorakoztatja magában a lányokat akikkel dolga volt, rájön, hogy egyikre sem igazán emlékszik. Neki mindegy volt. Nő, nő. Sem a problémáik sem a hisztériáik nem érdekelték. A lényeg az volt, hogy az élvezetek napi adagját megkapja és tovább állt. Azokban az időkben rá is segitett drogokkal amikről azóta leállt.
- Is is. Az utcalányokat kihasználtam, nem hazudok neked, te is tudod hogy milyenek a férfiak meg hát volt is rá lehetőségem és unatkoztam, tengődtem a kis világomban, élvezeteket halmoztam egymásra...Az úrihölgyek már más tészták. Velük nem szabad szórakozni, de mondjuk néhányan elvárták hogy szórakozzak velük. - Kezd bele a kis történetébe.
- Na és te hogy birtad ki egy férfi nélkül ilyen sokáig? Olyan lánynak tünsz akinek kell egy támasz, egy erős férfi aki segit ha kell és ott van melletted. - fejti ki véleményét a maga udvarias módján. Nem akarta ezzel megbántani, csak kiváncsi.
A törékeny lány ráadásul nem kicsit vonzza a férfiakat.
Oliver is mintha mágnesként húzna felé. Ég a vágytól hogy az ajkait megkóstolja. És ez látszik is a szemén. Nem sok kell neki, mikor finoman hozzáér a lány ruhával fedett combjához és végigsimit rajta szeliden. Nem akarja megijeszteni. Kisfiús tekintettel pillant rá. Ha nem szabad, elveszi a kezét.

Nem akarja a lányt faggatni, megelégszik azzal amit hallott. Tehát se ez se az. Őszintén szólva egyetlen egyszer volt Oliver életében kapcsolatban. Illetve kétszer mert Suzy szinte annak számitott. Akkoriban nem nagyon nézett más lányok felé. Minden kivánságát kielégitette a szöszke lány. Azt azért nem gondolta volna hogy Suzy naponta 1o férfit is az ágyába engedett. Azért ez már túl ment a képzeletén. De hát mindenki azzal főz ami jutott neki.
Amikor felugrik a bakelitlejátszóhoz, kiváncsian fürkészi Oliver, hogy mi fog következni. Nem csalódik, azt a dalt játsza le amire a lány mindig szivesen táncolt neki. Őszintén szólva a srácnak semmi köze a spanyolokhoz de az inkognitóhoz ez is hozzá tartozott. És nem volt ellenére.
- Igen, emlékszem. - mosolyodott el és a pezsgőt is letette a kezéből ahogy a lány táncra perdült. Áhitattal nézte az ismerős mozdulatokat. Ilyenkor Suzy minden lányt megszégyenitett akivel Olivernek dolga volt.
A látvány eléggé beinditotta a srácot nem volt mit tagadni rajta. Csodálatos volt. És igazán élvezte a bemutatót. Sokáig elnézegette volna, de úgy érezte tennie kell valamit. Amikor Suzy elég közel volt hozzá, elkapta a derekát és finoman az ölébe húzta. Végigsimitott az arcán, lefelé hófehér bársonyos mellkasán , a vörös ruhába bújtatott feszes domborulatain, egészen a derekáig. De ez már nem volt olyan finom érintés mint az előbbi. Vad volt és akaratos. A tekintete perzselni lett volna képes. Közelebb hajolt hozzá hogy már csak egy levegővétel legyen közöttük. És várt, mit tesz a lány.

Eláll a lélegzete amkor a lányt meglátja a fekete csodákban. A füző és a harisnyakötő azonnal leveszi a lábáról. Hiába látott már száz ilyet ez most más. Ez most megint új, és különleges. Egy idegen helyen, egy náem idegen lány és egy csodás tánc. Tetszik neki hogy a lány nem megy bele azonnal a dologba. A székes tánc pedig annyira túlfütött, és annyira hozzátartozott az életéhez régen, ami mostanság már nincs meg, hogy az emlékek ize bekeriti. És ahogy minden férfin, rajta is eluralkodik a vágy, méghozzá jelenleg hogy ki van éhezve, felsőfokon.
Várja hogy mit tesz Suzy de úgytünik annyira beleélte magát a táncba, hogy nem igazán akar a széktől elszakadni.
- Én jobb parti vagyok mint az a szék. Engem is körbe táncolhatnál. - mosolyog Oliver kajánul. Szeretné ha már az ő karjaiban ficánkolna a kislány , az ő ölében ülve.
Hirtelen feláll, és egy erős mozdulattal- ami tisztán mutatja belső feszültségét, és hogy felrobbanni készül ha nem érinti meg azonnal a gyönyörü testet -arrébb löki a széket ami azon nyomban kikerül útjából.
Közelebb lép a lányhoz , elkapja és szőke loboncánál megérintve , illetve a derekán átkulcsolva másik karját, magához rántja, menekülést nem türve. Türelmetlenül megcsókolja a finom ajkakat.
Édes mint a méz. És csak csókolja tovább, simogatva a lány fenekét , majd szenvedélyesen belemarkol abba.

Ahogy elcsattant a csók, az egekbe szökött Oliver vérmérséklete. Úgy kivánta már a lányt mint egy csepp vizet. De amikor ellökte magától egy erősebb mozdulattal, a srác vérmérséklete nem a szenvedélytől szökött föl hanem átcsapott valami ijesztőbbe. Mivel nem ismeri elég jól, illetve elfelejtette már milyen is a lány, úgy néz ki ,mintha Suzy nagyra lenne magával. Oliver ezt igy vágja le, mert sok utcalánnyal volt dolga aki sokat kérette magát aztán még neki állt feljebb. Idegesitette, hogy egy ilyen tánc után és azután hogy a lány kelleti magát, azonnal magához akarja láncolni.
Fellobbantotta benne az arrogáns énjét. És mikor Suzy közeledni próbál már ő löki el magától egy erős mozdulattal. Erősebbel mint a lány. Hiszen egy férfi erővel nem lehet összehasonlitani egy fiatal lányét.
Arca megkövül és a pezsgős poharat a padlóhoz vágja. Ezernyi apró üvegszilánkra törik és szétfutnak a szoba minden szegletébe. Oliver kézfeje véres lett ahogy megvágták.
- Menj haza. - mondta határozottan és lemondó hanggal és a szemei most is magáért beszéltek. Még igy is visszafogta magát, mert más lánynak azonnal azt orditotta volna hogy takarodj haza, és folytatta is volna . Tán még a karjánál fogva ki is dobta volna az ajtón.
Addig amig Suzy elnem indul, csak nézi. Jobb ha most a lány sietősre veszi.

Oliver teljesen megijesztette a lányt. Ilyen régen sem fordult még elő Látta jól a vérző kezeket és szeme színe bizony ébenfeketére változott. Kívánta a férfit és a vérét is. Már csak az a kérdés, hogy a lány tud e parancsolni az állati ösztöneinek. Hallotta ugyan, hogy menjen el, de ő csak állt, földbegyökerezett lábakkal. Pár perc telt el talán csendben, egymással szemben állva. Suzyban vetekszik a nő és az állat, de a nő győz és szemei haloványodni kezdenek. Nem megy közelebb előbb a szavak kellenek ide, és ha sikerül a férfit megnyugtatni, akkor semmi kétség, hogy ő a társa.
- Oliver! Tudom, hogy túllőttem a célon. Látod? Pont erre ment ki az utolsó kérdésem. Te most utcalánynak vagy minek tekintesz?
Elfordította a fejét, mert most igazán gyengének tűnhet.
- Kérlek, bocsáss meg nekem. Csak szerettem volna felidézni a múltat, hogy könnyebb legyen neked is eligazodni, hiszen te mondtad, hogy már nem emlékszel annyira rám.
Na lám. Magyarázkodik. Soha, senkinek nem tett még ijet. Még is ki ez a férfi a nőnek? Mit jelent számára?
Beszaladt a fürdőbe felvette a ruháját, de nem húzta össze, hanyagul lógott rajta. Kicsit közelebb ment és ismét belenézett a már kevésbé szikrázó szempárba.
- Szeretlek.
Mondta és lehajtott fejjel elindult az ajtó felé.

Kezét a fehér ingjébe törli, mit is érdekli őt? Nem érdekli már semmi sem csak hogy a házból tünjön el a lány. Ha nem kell neki az éjszaka, ha nem kell neki hogy forrón csókolják és átöleljék, neki más nem kell jelenleg. Igy hát nem maradt más választása, ,csak hogy elzavarja. Nem akarattal, de ez a teendő.
Mikor visszatér a fürdőből a lány Oliver még mindig ugyanott áll. Nem mozdul. Mikor elhangzik a szeretlek szó valami megmozdul benne. Talán valami régi, valami erősebb érzés. De semmi hatás.
Megvárja mig kilép Suzy az ajtón majd sarkon fordul és ledönti az üveg pezsgőt. Egy idő után mikor magához tér az előbbi sokkból, elindul, ki a friss álomfalvi éjszakába. Úgy döntött jár egyet.